Home Ne essen kétségbe csak azért mert karácsony van

Az ünnepek alat még nyilvávalóbbá válik a különbség a valóság és az illuzió között. Emberek ész nélkül szaladgálnak, a figyelmük elterelve ajándékozással és nagy-ebédekel, miközben minden féle ürügy segistégével elrejtik az életüknek a hiányosságát. Ilyen alkalmakkor az ember egyben még inkább neurotikus és önbecsapott, mint általában, s valódi vallásos fanatikussá válnak. Éljen az új vallás!

Szerencsére a munkatársai azok el lesznek foglalva azzal, hogy a fõnöknek megfeleljenek. Ez által nem kell halgatni az üres locsogásukat, amelyek ugy is csak tömegkommunikációs eszközök átal terjesztet szemetek kerültek a fejükbe. Viszont részese lesz a karácsonyi ajándékozásnak, amiben haszontalan tárgyakal "lepik" meg egymást, amiket tömegben összevásároltak, azzal reménykedve hogy valami jót kapnak cserébe (A megoldás: készitsen nekik banános kenyeret, különösen ha maga nem tudja begyujtani a sütõt). Mindenki akiknek a napi szolgálatására számit, például a postás, szintén elvárja hogy megajándékozzák. Ezeknek tovább adhatja azokat a vacakságokat amit mult évben kapott. Semmi kérdés, hogy van e értéke az ajándéknak, csupán az hogy el van ismerve az illetõ. "Szabad" társadalmunkban elfogadjuk azt hogy másoknak a bûntudatával nyerjék meg ajándékukat, ami õszintén csak a gyáriparoknak elõnyös, s természetesen a hulladékkezelési iparoknak, kik júniusban fogják az õsszevásárolt szemeteket elszálitani a lerakóhoz. A jó szivû adakozót szereti az Isten!

Mintha ilyen körülmények nem adnak elég alkalmat az illetõnek elnevetni magát, megfigyelhetje a teljes fogyasztási piacnak a mozgósitását. A bûntudat ki va erõszakolva ezzel a képzeletel: emberek boldogan õsszejõve az otthonukban a családukkal, jószivû ajándékozás, ünnepélyek és mulatság. Az valóság: kényszeritett vásárlás, válások, családi veszekedések a telefon, és haszontalan, semmitmondó tárgyaknak az ajándékozása (ami atlagon kbl. 10% a személynek az összeg jövedelmét vesszi igénybe). De senki akarja a valóságot hallani, tehát karácsonyi dalokal probálják elfojtani. Sõt, már találhatunk "egyedülálló" változatok hagyományos karácsonyi dalokról, mint például a techno "Silent Night" és a dzsesszes "I'm Dreaming of a White Christmas". Készitsétek elõ a lüke kisérõzenét, kedves fogyasztók! Nehogy észre vegyétek hogy nem is élvezetes amit cselekszetek!

Mivel a társadalomnak a javarésze olyan valóságban él ami igencsak messze van a televizioban tekinthetõ képzeletekben, és tehát küzdeni kell nyomorult családokal, hiányos kapcsolatokkal. Nehogy elfelejtsük azokat a megjósolhatóan unalmas irodai bulikal, ahol az eggyik idióta probálja a hangulatot ünnepélyesebbre varázsolni, de ugy hogy hülyére issza magát és ez által mulatságosan ostobán viselkedik (bár ugyan már egy évtizede igy cselekszik). Szerencsére, van egy rakás piac ami ilyen kárpótlás érdekében rendelkezik. Az alkohol árusok piros- és zöld-festett söröket lelkesen kinálnak a néptömegnek. Pszichológusok készülnek túlórázni a szezonon keresztül. És ha netalán hiányzik egy jószivû gondolat, válaszhat az ember egy tömegnyi lap közül, napi változatban. Élösködõk, mindnyájan!

Pedig azt mondom, ne essen kétségbe!? Egy bomló civilizációban élünk, de az átlag nem is vesszi észre, mivel folyomatosan butább generációkat produkál, akiknek tovább adják a hatalmat. A végtermék: olyan emberek akiknek az életük anyira egyhangu és sikertelen, hogy csak bürokrataként tudnak létezni. Ráadásul, körül vagyunk véve rosz tervekkel. Az utak úgy vannak elrendezve hogy a csak a fejlesztõknek szerezen örömet, mig a polgárok szenvednek forgalmi dugókban. Az ügyetlenül összeálitott lakótelepek, amik szintén jövedelmes központok körül vannak tervezve, teljes mértéken korlátozzák a lehetõséget egy pragmatikus életmódra. Mind ez, azért mert felszines érzések irányitják az életünket, annak érdekében hogy egyszerûen csak néhany személynek megfeleljenek a hamis tervek egy messze irodában. Nos, vegye fel a hamis mosolyt, nehogy elárulja ezt a valóságot! Ime semmi csoda hogy a karácsony az a szivrohamoknak, öngyilkosságoknak, elválásoknak s a kábitószer-túladagolásoknak a szezonja.

Az én megoldásom, mint a legtöbb esetben: nihilizmusal megkerülni a bánatokat. Maga--illetve, a természetnek az értelme--irányitja a dolgokat, tehát nem kell komolyan venni semmit sem. Csinálja azt ami kötelezõ, de semmi többet! Legfontossaban, ne vegye szivére ezt a kétszinû ünnepi értékesitést. Volt egy idõ, amikor a karácsony az egy valódi ünnep volt, egy téli életbenmaradási célpont, de manapság a karacsony az az alázgatoskodásnak a szezonja. Vajon miért? Adjon az munkatársaknak apró marhásogat, és osztjon ki egyéb szemeteket azoknak akik jutalomra vágynak a szolgálati munkájuk következtében. Ez ne érdekeljen; hivja elõ a szivében lévõ nihilizmust s lássa a valósogat: a karácsony nem egy különálló nap, hanem egy átlag nap amiben azt csinálhatja amit kiván, feltéve hogy nem van elcsábitva a tömegnek a felhajtságátol. Máshogy fogalmazva: legyen minden nap alkalom lelki ünneplésre. Boldogak azok, akik semmikor se halanak világi karácsonyi zenét, de még boldogabbak azok akik hallanak jelenléte nélkül, és megfigyelik az ünnepet anélkül hogy beletörödnének. Távolitsa el a káracsonyt azzal a tudattal hogy milyen értelmetlenséges ez a modern paródia. Nem szükséges kétségbe esni ha nem vesszi komolyan elõször is!

December 24, 2004

Our gratitude to Faustian Dreams for this translation.


Slashdot This! Bookmark on Windows Live! Bookmark on Newsvine! Bookmark on Reddit! Bookmark on Magnolia! Bookmark on Facebook!

Copyright © 1988-2010 mock Him productions